Isten a teremtője ennek a világnak, de Buddha egy felébredett lény, aki azt fejti meg, hogy ebben a világban hogyan lehet elérni a beteljesedést, azaz a Megvilágosodást, amely túl van az istenek hatalmán. Amely nem függ senki mástól, csak attól a lénytől, aki azt a saját tudata megtisztítása révén eléri.

A buddhisták úgy tartják, hogy a végtelen sok világkorszak közül a szerencsésebbekben megjelenik egy Buddha, és tanítja lényeknek a Tant, amely a szenvedés megszüntetéséről szól.

A mi világkorszakunk, egy ilyen szerencsésebbnek számít, mert megjelent benne Gótama Sakjamuni Buddha, elérte a Megvilágosodást, és ki is nyilatkoztatta azt számunkra.

Elmondta, hogy a Lét szenvedéssel, jár, elmondta, mi a szenvedés oka, elmondta, hogy a szenvedés okának megszüntetése megszünteti a szenvedést, aztán megmutatta a szenvedésből kivezető utat is.

Ez körülbelül időszámításunk előtt 500 évvel történt. És ettől, bár azóta már egyfolytában az egész módszer tudható, és a buddhizmus világvallás lett, az emberi lények szenvedése mégsem szűnt meg.

Miért? Hát, azért, mert ahhoz, hogy az ember a saját magára „kimért” szenvedést megszüntesse, erőfeszítésekre kényszerül.

Oly nagy az a tehetetlenségi erő, amely saját tettei folytán, az embert a szenvedések világában tartja, hogy ennek legyőzése, csak erőfeszítés, gyakorlás, törekvés által lehetséges. És ezt csak kevesen vállalják föl.

A többség csak sodródik, érzék-kielégítésre törekszik, és bután várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön.

Laár András