Részlet “A dobban az erő, erő a dobban…” című könyvemből:

Lételemek:

Tűz:
(megtisztulás)

A tűz fontos szerepet játszott, és játszik az emberiség életében.

Egy megfoghatatlanságot, IsTen-i hatalmat sugallt az emberek felé. Persze valljuk be töredelmesen, hogy a mai napig nem tudjuk honnan származtatni, de számos mítosz lebeg körülötte, pl. Prométheusz ki ellopta az IsTen-ektől a tüzet. A tűznek rengeteg formája jelen van a mai világban, és ez régen sem volt másképp. Próbáljuk megfejteni mi lehet a tűz jelképe, feladata, vagy miért is tisztelték, vagy tisztelik a mai napig. Nézzük a jelenési formáit:

A Nap: szerintem ez az elsődleges, mely a mi naprendszerünknek az éltető energiáját adja. Ez egy tűzbolygó, vagy tűzcsillag. A napnak a földi megjelenése vagy megtestesítője, a tűz. Ebből aztán számos elem fellelhető különböző vallásokban pl. Zarathustra ó perzsiai főpap, vagy az egyiptomi Főnix madár, amely saját magát égeti el, és hamvaiból újraéled. De a mai kereszténységben is jelen van, mint Gyertyaszentelő Boldogasszony Ünnepe. Ezt azért helyesbítem, mert nem is annyira a keresztény világra jellemző, hanem inkább reánk, magyarokra. Vagy a középkorban elterjedt tisztító tűz, ez az a máglya melyen boszorkányokat égettek, s a néphiedelem azt tartotta, hogy a boszorkányoknak nem fáj a tűz mardosó lángja. Ez persze nem igaz, csak a gomolygó füsttől már nem látták, hogy akit megégettek már előtte megfojtották.
Sőt ősi hitvilágunk egyik központi szerepe lehetett a tűz, bár itt meg kell jegyezzem, hogy egyik sem volt a másiknál előrébb-való. Tehát a tűz mely a nap földi képviselője. Megtisztulás a tűzben annyit tesz, hogy a benne lakó ősökkel elfogadtatni magam. Különböző szertartásokon is tüzet gyújtunk, úgynevezett szertüzet. Ezek fontos mozzanatok a szerek folyamán, mély, és ősi dolgokat hordoznak magukban. Aki rakta az gyújtsa! Ebben igazában minden benne van. A meggyulladás pillanatában benne van azaz erő, vagy segítség, amit igazából kapunk. Ha nem, akkor valami nincs rendjén, még mélyebbre kell magunkba nézni. Ha a szertüzünk meggyullad, akkor lehet a tűz elé állni, s kívánságainkat, kéréseinket a füsttel eljuttatni az égiekhez, segítőkhöz.

Fontos, hogy a tűzbe ne dobjunk semmiféle szemetet csak azért, hogy elégessük, arra megfelel az otthoni kerti tűz is. Én azt tartom, hogy az általunk rakott, és gyújtott ilyesfajta tüzekben az őseink szelleme lakozik, ilyenkor jelennek meg, ha hívjuk őket. Megfigyelhetjük.

Most nézzünk még egy pár érdekes dolgot a tűzzel kapcsolatban, a magyar hagyományokban. A Turulmadár, aki a napból született, vagy másképpen a Kerecseny sólyom, ami kapcsolatban állhat a karácsony ünnepünkkel is. Kara Türk eredetű szó a magyar jelentése: sötét, vagy fekete. Csony, vagy csány jelentése pedig a fordulat. Innen is eredetezhetjük a karácsony szavunkat még pedig így: Fekete Napforduló, Téli Napforduló.
Következő már egy kicsit más: „háztűznéző”: Mi történik ilyenkor? Menyasszonykérés. Vagy „tűzrőlpattant” Aki egy kicsit heves. „Tűzön-vízen” aki mindenen keresztülvisz valamit. Szóval észrevehetjük, hogy a magyar kultúrához is szorosan hozzátartozik a tűz. Szerves része életünknek, a mindennapjainknak. Kellőképpen figyeljünk oda a tiszteletére.

Víz:
(Folyton alakulás.)
A könyv elején az eredetmondában is a víz szerepel: nincs sem ég, sem föld, sem éjjel, sem nappal, csak a nagy kék tenger. Tehát valami olyan ősi, amely a kezdetkor már jelen volt. Érdekes, a víz mindenütt ott van: a föld alatt, a felszínen, és a levegőben is, csak mindenhol más formában van jelen. Régen is úgy, mint ma a víznek is fontos szerepe van, volt az életünkben. Ha jól megfigyeljük, a víz köré gyűltek az emberek, ott telepedtek le ahol a víz egyfajta létbiztonságot nyújtott.

Nem csak az emberek számára, hanem a növények, s állatok számára is. Ott ahol a víz megjelent sokkal gazdagabb, felpezsdültebb volt az élet. Az ókori kultúrákra is ez volt jellemző. Fontos szerepet töltött be az ókori társadalmakban, hiszen megélhetést, nagyobb esélyt adott az élet magasabb szintű létére. Pl. halászat, öntözéses földművelés, ivóvízellátás, közlekedés, aztán később különböző szerkezetek meghajtása. Ezt már az ókorban felismerték, és tisztelték. Ez alól a mi népünk sem volt kivétel. Sőt olyannyira nem, hogy még a víznek való áldozást, törvény is tiltotta (Szent) László (1077-1095) idejében. Tehát nagy valószínűséggel ez egy igen erős kötődés lehetett az ősi hitvilág felé, ha még ilyenkor is végeztek áldozatokat, rítusokat. Íme így szól (Szent) László törvénye:

„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek”

A feljegyzésekből tudjuk, hogy (Szent) László 1077-ben adta ki az úgynevezett első törvénykönyvét, ezek inkább a vagyon védelméért szolgáltak. Szóval visszatérve erre a törvényre igen fontos tiltás, hogyha ezt írásba kell foglalni. De térjünk vissza a vízre. Valószínűsíthető, hogy az első életet adó közeg volt, hiszen ha a fejlődés elméletét nézzük, akkor azt mondják, hogy a vízben indult el az élet. Ami reánk vetítve is igaz, mert a magzatvízben fejlődik a mi létünk is. A keresztény világban is vannak vízhez kötődő ünnepek, események. Kezdjük mindjárt a „kereszteléssel” „merítkezéssel”. Vízkereszt (jan. 06.) Régen ekkor ünnepelték Jézus születését, és ekkor kezdődött az újesztendő is. Még valamikor a Gergely naptár bevezetése előtt.
A víz mely életet adó tisztasággal tör a felszínre, formálja létünket, s itt sem feledkezzünk meg a tiszteletéről.

Föld:
(Teremtődés, törődés.)
Az eredetmondáinkban is megjelenik a föld, de egy kicsit később, nem rögtön az elején. Frissítsük fel emlékeinket. Hogyan is teremtődik a föld? A nagy víz aljáról fel kell hozni. Lúdvérc búvárkacsa képében lebukik a víz alá egészen az aljáig, s szájába veszi a földet, és mikor kijön a víz alól ki, kell köpnie, mert elkezd dagadni a szájából, s ebből keletkeznek a szigetek, és a földrészek. A föld, melyet értelmezhetünk mint terület, és úgy is, mint élő szerves létet (földanya).

Az életet adó hely. A létbiztonságunk egyik alappillére. Oda ahonnan jöttünk, és ahová eljutunk: „porból lettünk, s porrá leszünk”. Mert ugye mi eltemetődünk, legalábbis eltemetnek bennünket. Útra bocsájtás a másvilágra. Ezt is jelentheti számunkra a föld. Már az ókori világban is istenséggel személyesítették a földet, nézzük meg, hogy közelebb kerülhessünk a föld misztériumához.

• Geb Egyiptomi földIsTen, Nut égIsTen-nő férje. (Egyiptomi mitológiából)
• Saturnus a földművelés IsTen-e (Római mitológiából).
• Enki a föld ura, a bölcsesség IsTen-e (Mezopotámiai mitológiából)
• Nir Gal a Sumer mitológia föld IsTen-e mely az idők során átalakult.
• Tonantzin Azték földIsTen-nő.

Számomra a föld a törődés, az anyáskodás jelképe, ez lehet, hogy a név miatt van (Földanya). De arra is utalhat, hogy egy magot vetünk testébe s nekünk kineveli, mint ahogy az égig érő fánkat is kineveli. Mint a többi lételem körül, így a föld körül is rengeteg mítosz kering.

Ahány nép, annyiféleképpen gondolják ezt. Egy ami biztos, ha nem vigyázunk reá, s nem tiszteljük, akkor már nem sokára nem lesz hol élnünk. Nem lesz életterünk e gyönyörű földön. Így foglalja el méltó helyét a szívünkben, és a többi lételem között. Hogy tudjunk kinek áldozni, mert ő meg értünk él. A földhöz kötődő ünnepek talán a betakarításhoz közelálló ünnepek lehetnek. Azt hiszem ez a legkézenfekvőbb gondolat. Hiszen ha jól belegondolunk a termés függ a föld minőségétől is, persze az időjárástól, és a gondozástól, na meg az alany minőségétől is. De ha nincs hová elültessem, akkor az nem hajt ki.

Levegő:
(A végtelenség, határtalanság)

Ha a levegőt említjük, már a puszta szó hallatán a szabadság, a szárnyalás jut róla eszünkbe. A végtelen, ami átjárja a világot széltében, és hosszában. A madarak világa, a szelek birodalma, a véget nem érő kék egekben. Nekem ilyen érzésem támad a levegő, vagy az ég hallatán. Amit lélegzünk, az is levegő. A megfoghatatlanság. Tudjuk, hogy van, de mégsem látjuk. Tudjuk, hogy szükségünk van rá, mert ha nem lenne, akkor mi sem lennénk, de soha nem gondolunk rá mély tisztelettel. Már több lételemnél megemlítettem, hogy egyik sem nagyobb értékű a másiknál. Mind egyenértékű, egyforma helyet foglal el a létben.

A harmónia akkor tökéletes, ha mindegyik jelen van. Külön-külön nem hiszem, hogy létezésük lenne, hiszen egymásra is hatnak, sőt egyikből kell a másikba lenni, hogy működjön közöttük a kölcsönhatás. Tehát a levegőnek is ugyanolyan létjogosultsága van, mint a többi lételemnek a világban. Azért a levegő tiszteletére is utalnak történelmi feljegyzések, istennevek, stb. Fel is sorolok párat:

• Tengri a sztyeppei népek (vallásának) a Tengrizmusnak legfőbb IsTen-e.
• Aszpandiát a Perzsa mitológiából.
• Alalus az ég király a Hettita mondákból.
• Virachocha azaz, az ‘Égi Atya’
• Nut Egyiptomi égIsTen-nő.

A régmúlt emberei is pontosan tudták, hogy a levegő is fontos eleme a létnek, ezért tisztelettel övezték, mint minden lételemet, ami körülvette őket.

Tudták nagyon jól, ha nem vigyáznak rá, és nem tisztelik akkor a lét is veszélybe kerül. Ez már a mi dolgunk hogy ezt felélesszük és továbbadjuk gyermekeinknek, unokáinknak.

Regős Sziránszki József

„Regös” Sziránszki József