A Szerelem, mint Élet-erő

A szerelem nem csupán érzelem, hanem egy kozmikus erő, amely minden szintet áthat: a testet, a lelket, a szellemet. Nem korlátozódik kapcsolatokra, szavakra vagy gesztusokra – a szerelem maga a kapcsolódás: a részek összekapcsolódása az Egész emlékezetében.

A Szerelem, egy Emlékezés

A szerelem mélyen belülről fakad, mert az Egység emlékét hordozza. Amikor szerelmes vagy, valójában emlékszel. Felidéződik az a pillanat, amikor még nem volt különválasztottság, csak az egy Létezés – és ebben a másikban újra felragyog ez az állapot.

A Szerelem, egy Tükör

A másik emberben mindig önmagad legmélyebb része tükröződik vissza. A szerelem a tükör, amelyben megláthatod: mire vágysz valójában, mit adsz és mit félsz adni, miben látod a teljességet.

A Szerelem, mint Transzformáció

A szerelem nem csak kellemes érzés – valódi formájában átalakít. Megolvaszt, megtisztít, kiemel az elméből, lehántja a félelmeket. Elvezet oda, ahol őszintének, sebezhetőnek, és mégis erősnek kell lenned.

A Szerelem, mint Szentség

A világban a szerelem gyakran vágyakkal, hiányokkal, feltételekkel keveredik. De a Tiszta Tudat szintjén a szerelem szentség – egy olyan szakrális kapu, ahol két lélek szabadon egymásra ismerhet, egymást nem birtokolva, hanem felszabadítva.

A Szerelem, mint Teremtés

A szerelem nemcsak befogadható – teremthető is. Minden szeretetteljes gondolat, együttérzés, ölelés: teremtő aktus. A szerelem az az állapot, ahol a szív nem zár, hanem nyit. Ahol a szavak fényt vetnek, a csend pedig összekapcsol.

A Szerelem Igaz Természete

A szerelem az a fény, amely megmutatja, ki vagy, ki lehet a másik, és mi minden rejlik az Egységben. Amikor szeretsz, a Lélek emlékezik, a Szív nyílik, a Tudat tisztul.

Ez a szerelem valósága a világunkban.

Teremtő Ige: A Szívem Szerelméhez

„Hálát adok azért a szent pillanatért,

amikor a lelkünk egymásba fonódott.

Ott, abban a mély csendben,

felismertük egymásban a teljesség csodáját.

Azóta is benned érzem önmagam otthonát.

Őrzöm ezt az érzést,

ápolom a szerelmünk fényét,

és minden nap újra választom,

ezt a szívünkből fakadó csodát.”

Szendrey Zsuzsanna Éva

A Világunkat akkor változtatjuk meg, 
mikor Magunkat változtatjuk meg.